Útibeszámoló a TTM 2017. március 17-19- i útjáról

Pintér Zoltán képe

A TTM-ek immár 2011 őszéig visszanyúló történetében talán először fordult elő, hogy ilyen rossz időt

fogjunk ki. Valami előérzet sugallta talán, hogy olyan tervet állítsak fel, ami rossz idő esetén sem

omlik össze. Ez bevált, s így egy Sirok melletti tőzegmohaláp meglátogatása kivételével

megvalósítottuk a programot. Az esős délelőttöt a mátraderecskei mofetta megtekintésével kezdtük.

Az 1986-87 folyamán lezajlott földrengés-sorozat következtében természetes CO2 gázfeltörések

keletkeztek, melyek egyikére egy gyógyintézményt építettek. Az intézmény felépüléséről,

működéséről, a terápia hatásairól bőséges tájékoztatót kaptunk, melyet egy teljes 25 perces „gázban

ülés” követett vérnyomásvizsgálat után. Mindenféle nyavalyából gyógyultan, kitágult erekkel hagytuk

el a mofettát. Köszönet a polgármester úrnak és az intézmény vezetőinek a szíves fogadtatásért.

A Tarna-völgyére néző kis parazitavulkánt a verpeléti Vár-hegyet jártuk körbe, az esőben sajnos nem

a szép arcát mutatta. A tarnaszentmáriai templom után Sirokra buszoztunk, hol a különleges Apáca

és Barát névre keresztelt riolittufa sziklákat néztük meg. Mindenkire nagy hatást tett a recski

kényszermunkatábor, a szörnyű lakóbarakkjával, ismertetőivel, ennek szomorú aláfestést adott a

borús, hűvös idő. Recsken egy pillantást vetettünk a réz- és nemesérc bányászat egykori központjára

a Lahóca-hegyre és a különleges alakú Nagy-kő lakkolitjára.

Az eső elállt mire a leghosszabb gyaloglásra került sor az Ilona-völgyi vízeséshez. Reménytkeltő volt

látni a sok szalamandrát, a tavasz előjeleként. Szállásunkra a Mátrán átvezető szép, helyenként jó

kilátást nyújtó Parád-Galya- tető-Mátraalmás- Nemti útvonalon jutottuk el. Jól esett a vacsora, s az esti

pihenés.

Másnap ragyogó napsütésben kezdhettük meg a Nemti-rögvidékre tervezett sétánkat. Néhányunk

számára óriási csalódással indult a túra. A szállásunktól 200 m-re kezdődő Morgó-gödör szurdokát

akartuk végigjárni, hogy azok is láthassák, akik még nem jártak itt. A területen tarvágást végeztek, s

egy ideig a szurdokba behullott ágakon, fatörzseken jutottunk előre, de a legszűkebb helyen a

bedöntött akáctörzsek útunkat állták. Remélem, hogy az így járhatatlanná tett természeti csodát

kitisztítják, mert ellenkező esetben évtizedekre megfosztják a látványtól az érdeklődőket.

Vesződségesen visszavergődtünk, s a szurdokot megkerülve jutottunk fel a Kőbánya-hegyre, ahonnan

a tiszta időben gyönyörű kilátás nyílt. Az Első-Magos mögötti úton jutottunk el a Lapác-kőhöz és a

Sárkány-sziklához, melyek a gombaszikla képződés két különböző fázisában lévő alakzatok.

A hétvégi programunkat még egy zavaró körülmény árnyékolta be, s ez én magam voltam, mivel

olyan náthát és köhögést időzítettem ekkorra, amely kellő távolságtartásra késztetett a hallgatóktól.

Énekhangom sem volt a legtökéletesebb. Bocsi!

Pintér Zoltán

műhelyvezető

2017. március 24.