TTM-es beszámoló

Pintér Zoltán képe

Útivázlat a TTM 2016. szept. 16-18. közötti útjáról

 

A meglepetésszerűen gyors évkezdés rohamszervezésre késztetett, jó kapcsolataim révén a bükkalji Tibolddarócon biztosítottak szállást a hét végére. Ismét szép példáját tapasztalhattuk meg a magyar ember segítőészségének, Dósa József polgármester a falutól több mint 20 km-re lévő mezőkövesdi vasútállomásra küldte értünk a falu kisbuszát, s mivel ez kis befogadóképességű, értünk jött a polgármester úr felesége is saját személygépkocsiján. A vasárnapi visszautat ugyanígy biztosították számunkra, ezúton is köszönet érte.

A szombati hidegfront rossz előérzetével nézhettünk elébe tervezett programunknak, aggodalmamat oldotta szálláshelyünk varázslatos romantikája. A Pesti Ferenc tulajdonában lévő Pesti Pince várszerűen kiképzett épülete domboldalban épült, vendégszobái több szinten találhatók meg, némelyik csigalépcsős megközelítéssel. Az épület tetején hatalmas tetőterasz, panorámával. A kellemes nyarat idéző estét itt töltöttük beszélgetéssel a babgulyás vacsorát követően.

Szombaton a szakmai rész a falutól É-ra 5 km-re lévő Kácson kezdődött. A falun átfolyó Kácsi-patak forrását már a Bükk leszivárgó hideg karsztvizei és a törésvonalon feláramló meleg vizek keveredéséből származó langyos vizek táplálják. Mintegy 3 km után értük el a Farkas-kő lábát, ahol a Bükk nyílt és a Bükkalja fedett karsztjának éles határát figyelhettük meg. Utunk folytatásában a Tardi-patak vonalát követve festői tisztások során jutottunk el a Felső-szoros bejáratához. A szoros kialakulásának oka abban rejlik, hogy a patak itt beleütközött egy, a Bükkalján „nyomóknak” nevezett féloldalasan kibillent rögbe, amelynek kőzete riolittufa. Összefoglaló néven ignimbritnek nevezik az összesült tufákat, melyek különböző keménységűek lehetnek. Az ellenálló kőzeten csak átréselte magát a patak, s a meredek kőzetoldalakon a jégkorban a fagyrepesztés miatt hatalmas kőzsákok, ingókövek jöttek létre. Igazán varázslatosan szép a mohákkal, zuzmókkal fedett hatalmas kőtömbök között haladni. A szurdokot követően ránk ijesztett az idő, elkezdett esni. Közülünk négyen rögtönzött divatbemutatót tartottak 110 literes szemeteszsákokból készült eső- és kisgyermekriasztó csuklyás védőöltözékükkel. Ez annyira hatásosnak bizonyult, hogy 10 perc múlva el is állt. A Cserépvár romjai között költöttük el ebédünket, ahonnan a Mangó-tető igazi földrajzi-földtani látványosságaihoz a Nagy- és Kis-kőnek nevezett kaptárkövekhez mentünk. A még ma is megfejtetlen eredetű és célú hatalmas természet formálta riolittufa kúpokon, az emberi kéz alkotta szögletes mélyedések funkcióját még ma is az ismeretlenség homálya lengi körül. A költői hangulatot kénytelenek voltunk gyorsan felejteni, mivel innen a Kő-völgybe és abból a Karud-tetőre járt út nem vezetett, így szimat után, illetve tájoló, majd később GPS segítségével tartottuk az irányt a fák között meredek domboldalakon, testünkkel lepókhálózva az erdőt. A Karud a Bükkalja legmagasabb „nyomója”, meredek oldala megizzasztott bennünket. A tetőre felérve és az erdőből kijutva már nyíltabb terepen tartottuk az irányt Tibolddarócig. Az este meglepetéssel szolgált, a szállásunk feletti „arénának” nevezett hatalmas teraszon kultúrestet tartottak, népi dalörök, táncegyüttesek adtam műsort, melyet táncest követett. Erre a vacsora után mi is fellátogattunk, szép zárásaként a napnak.

Vasárnap délelőtt a falutól bő órányi járásra lévő Kő-hodályhoz látogattunk el. Ez a bükkalji kőmegmunkálás és az egykori itteni legeltető gazdálkodás szép, nagyon eldugott, alig ismert példája. A több mint 50 m hosszú riolittufa falba emberi kéz faragta oszlopok tartotta juhhodályt mélyítettek. A riolittufa faraghatóságának és állékonyságának köszönhetően ma is használható állapotban van. Visszafelé egy már nem működő kőbányában a dácittufa változatos megjelenési formáit figyelhettük meg. Visszaérve a falu feletti Szt. Donát szobor melletti kilátónál vettünk búcsút Tibolddaróctól, elképedve a kilátó alatti több szinten kialakított barlanglakások során, melyekben egykora falu lakosságának 60%-a élt.

Pintér Zoltán

Gödöllő, 2016. szept. 19.