Beszámoló a TTM 2016. március 5-6-i tanulmányútjáról

Pintér Zoltán képe

Beszámoló a TTM 2016. március 5-6-i tanulmányútjáról

 

Az elmúlt hetek, hónapok rendkívüli csapadékos időjárása nem sok jóval kecsegtetett bennünket, végül az Úr egy esőmentes, párás, de enyhe napot biztosított utunk sikeréhez. Terveink szerint két fő programunk volt, mindkettő a Felvidéken, az egyik a Vály-völgyben, a másik Ajnácskő környékén.

Somoskőújfalunál léptük át a határt a Sátoros és Karancs hegytömege közötti Vaskapu-völgyben. Jobbkézre tőlünk az Ajnácskői-hg. (újabb nevén Cseres-hg.) bazaltborítású fennsíkjára nyílt kilátás. Füleken egy vulkáni peremmaradványra épült vár alatt vitt el utunk. A Nógrádi-medence peremvidékén még jobbára magyarok lakta falvakon át vezetett utunk. A szürke, párás idő megakadályozta azt az élmény, hogy gyönyörködhessünk az É-ra eső Vepor, Rőcei-hg., Sztolica látványában.

A Nógrádi-medencét a Szuha-patak völgyfőjébe települt Osgyánnál hagytuk el. Jó a rálátás a település képét uraló XVII. századi várkastélyra. Az egykor 3/4 részt magyarok lakta faluban arányuk mára 1/3-ra csökkent. Az Osgyáni-hát keresztezése után értünk a Rima-medencébe. Az egykori vármegye székhely, Rimaszombat É-i határában vezet el az 50. számú főút, jó rálátást nyújtva a városra. A betelepítések hatására 24 és félezer lakosúra duzzadt városban 7300-an vallották magukat magyarnak 2011-ben. A K-i irányban haladó főút keresztezi a Rima-medence ÉNy-DK-i lefutású folyóvölgyeit és a köztes dombhátakat.

Hullámzó utunk a Balog folyó utáni második dombhátat követően ért véget, Gömörfügénél értük el a Vály-völgy torkolatát. A mintegy 12 km hosszú völgyben a Kálosa-patak fut végig. Zártságát, különlegességét az adja, hogy É-ról elzárt, szemben más gömöri folyóvölgyekkel. Emiatt kapcsolatai csak déli irányban voltak, a medence magyar vidékeivel. A völgyben egykor 5 falu volt, az egyesítések miatt 3-ra csökkent (Kálosa, Gömörmihályfalva, Vály).

Utunk Felsővály központjáig vezetett. Itt látható igazán a zárt domborzati helyzet. A völgy végét szinte amfiteátrumszerűen zárják le a 450-500 m-es magaslatok. Ennek földtani okai vannak. A dombok felső részét vulkáni törmelékes kőzetek (piroklasztikumok) képezik. Mintegy 16 millió éve egy közeli, a lepusztulás miatt nem azonosított helyszínű andezites vulkán (vulkánsor?) kitörési terméke került a harmadidőszaki agyagos, márgás, homokos üledékekre. A Pokorágyi Formációnak nevezett vulkáni sorozat kettős osztatú. Alsó része ún. lahárbreccsa (max. 20 m vastag). A tűzhányótevékenység során felszínre kerülő vízpára kicsapódva visszahull. Egy mindent elsöprő áradat keletkezik a konszolidálatlan kőzettömegből. Kaotikus elrendezetlenség jellemzi az így képződő kőzetet. Erre települt 15 millió éve egy 800-900°C-on kiömlő törmelékár, mely magas hőmérsékleténél fogva jobban összesült, ellenállóbb. Ezek a vulkanitok képezik a Pokorágyi- és a Balogi-tábla felszínét. A vulkanizmus utáni erózió a takarók pereméről fokozatosan hordta el a fekükőzet lazább anyagát, emiatt a tufatakaró széléről darabok váltak le, omlottak, csúsztak lefelé. E hosszú bevezetésnek oka, hogy ilyen lecsúszott, levált képződményt látogattunk meg. A falut a temető mellett ÉNy-i irányban hagytuk el.

Irány a Deskóvár és a Lyukas-kő-hegy. A megközelítésben bonyodalmat okozott, hogy a fakitermelő gépek 20 cm vastag latyakot gyurmáztak össze az úton. Cipőink pillanatok alatt terepszínűvé változtak. Így értük el a táblaperemről levált, lecsuszamlott hatalmas, össze-vissza töredezett Deskóvár látványos kőzethalmazát. Az egész olyan, mint egy természetes erődítmény, nem csoda, hogy többször is erőddé alakították. Innen a Deskó-kút forrása volt a következő állomás, közelében egy sajnálatosan gazdátlan, lepusztult vadász- vagy menedékházikóval. Félelemmel töltött el bennünket az út folytatása, egy nagyon meredek, legalább 80 m magas sziklás lejtő. Idényeleji erőnket összeszedve másztuk meg és értünk fel a Lyukas-kő-hegy 495 m magas fennsíkszerű tetejére. A Lyukas-kő egy az elválási peremen lévő sziklaszál, mely kissé elvált a fennsíkperemtől, a lazább tufaanyag kipergett, s a helyén maradt lyuk felett megmaradt egy kőzettömb. A helyszínen jártunk, bármennyire meresztettük szemeinket, a lyukat nem sikerült meglátni.

Visszaérve a falu gyönyörű fallal kerített református templomát néztük meg, olvastuk el róla a tudnivalókat. Az idő eléggé előrehaladt, így igyekeznünk kellett.

Visszaúton Bátkánál a Balog széles völgyébe kanyarodtunk, s innen kezdve a Gömöri-teraszok nevű tájegységen folytattuk utunkat. Klasszikus folyóterasz vidék. A szélesebb-keskenyebb egymás fölé magasodó folyóteraszok jól látható lépcsőkkel különülnek el egymástól. Feled térségében a legszebbek. Visszaérkezve az Ajnácskői-hg.-be Ajnácskő község közepén álltunk meg, s a Vár-hegyet céloztuk meg. Csodálatos tájképi környezetben, vulkáni magaslatokkal szinte teljesen körülzárt katlan közepén emelkedik ez a bazaltvulkáni kürtőkitöltés. A földtanosok kikövetkeztették, hogy a 2,5 millió év körüli vulkánról mintegy 100 m vastag kőzetanyag pusztult le. Így a felszínből kinyúló, félemeletesen görbült, elvált hasábokból álló kúp a vulkáni kürtőben megrekedt durva piroklasztikum. Az eróziótól az védte meg, hogy néhány bazalttelér járja át. A Hegyes-kő, Zaboda, Ragács és a Pogányvár vulkáni magaslatai csak D felé engednek kilátást. Erre vettük az irányt a Medvesalja magyar falvain át Tajti és Cered között léptük át a határt. A Tarna völgyében láttuk a szép tájképi környezetben álló, gótikus elemeket rejtő zabari templomot.

Utolsó megállónk Istenmezején a geológusok és geográfusok Mekkájaként is emlegetett homokkő kopáros volt, melyet a lakosság Noé szőlőjének nevezett el.

Jó megérzéssel, hívén az időjáráselőrejelzésnek, másnapra a salgótarjáni Bányamúzeumot terveztem be. Valóban esett, így maradandó élményt nyújtott azoknak, akik szeretik a műszaki dolgokat is.

Remélem, hogy egy csaknem ismeretlen, idegenforgalmi szempontból félreeső helyet sikerült meglátogatni, megismertetni, ezzel egy fehér foltot eltüntetni Kárpát-medence térképéről.

 

Gödöllő, 2016. március 11.

 

                                    Pintér Zoltán